Otosclerosis

DR. LIKtor TEAM
gondozásában

Otosclerosis

DR. LIKTOR ​BÁLINT 
FÜL​-ORR-GÉGÉSZ, AUDIOLÓGUS

fulsebesz.com

„Secunda generatio in servitute aegrorum”

DR. LIKTOR BALÁZS PhD
FÜL-ORR-GÉGÉSZ,
GYERMEK FÜL-ORR-GÉGÉSZ,
AUDIOLÓGUS

fulorrgege.com

„Experientia est optima rerum magistra”

id. ​DR. LIKTOR ​BÁLINT 
FÜL​-ORR-GÉGÉSZ, AUDIOLÓGUS

fulsebesz.hu

„Antequam sanare aliquem vis, interroga si vis prohibere quae te fecit aegrotum?” Hippokrates

Kedves Pácienseink!

A honlapot azért hoztuk létre, hogy tájékoztassuk kedves betegeinket az otosclerosissal kapcsolatos információkról és a szokványos műtéti betegtájékoztatáshoz kiegészítő információval szolgáljunk. 
Bemutatjuk a legmodernebb műtéti kezelést, a lézer stapedotomiát.

 A műtéti video megtekinthető itt.

Valamint ismertetjük a hagyományos hallókészülékes rehabilitációs lehetőségét is. Jelenleg otosclerosis betegség esetén pácienseinknek szabad választási lehetősége van az operatív megoldás és a hallókészülék igénylés között. Ezen döntés mérlegeléséhez minden betegünknél egyedi fülsebészeti konzultációs lehetőséget biztosítunk magánrendelésünkön.

Műtéti tájékoztató Szövődmények Publikációs jegyzék

A hangvezetés fülkagylótól az agyig terjedő útja és lehetséges  korlátozottságai

Az otosclerosis szerepe

Ha a hangvezetésnek a fülkagylótól az agyig terjedő útjába valamely akadály lép fel, korlátozottá válik a hallóképességünk.

Az otosclerosis két helyen blokkolhatja ezt a folyamatot. 
1.
A kengyel talpának rögzítése révén vezetéses hallászavar alakul ki.  Ez operatív úton javítható. 

2.
A másik az idegi struktúrák működésének (pl. toxicus) károsítása, ami sajnos jelenlegi ismereteink szerint nem befolyásolható. A folyamat gyógyszeres kezelése még kísérletes fázisban van. Ezekben az esetekben jön szóba az eszközös hallásrehabilitáció, azaz a hallókészülék.

gyakoriság

A betegség előfordulási gyakorisága Magyarországon 0.3-0.4% körül van. Ez az összes  hallászavarnak kb  6.5-9%-t teszi ki, míg a vezetéses hallászavarok 17-22%-t is adhatja.

Az egy év alatt Magyarországon stapes sebészeti beavatkozáson átesett betegek száma 199 és 300 között hullámzik. Az utóbbi években a NEAK adatok már nem elérhetőek számunkra, ezért erről grafikont nem tudunk bemutatni. 
Tájékoztatásul bemutatjuk saját adatainkat. Megfigyelhető, hogy az elmúlt években az összes magyarországi stapes szebészeti eljárás közel egy harmadát a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályán végeztük el. A COVID járvány elsősorban ezt a rehabilitációs tevékenységet csorbította az egészségügyi rendszerben.

Felfedezés

A betegség első leírása

1704-ben Antonio Maria Valsalva  olasz anatómus és sebész elsőként számolt be otosclerotikus lézióról, egy szerzett süketségben szenvedő beteg temporális csontjának kórbonctani vizsgálata kapcsán. Észrevétele szerint a ligamentum annulare csontosan fixálta a stapes talpat, mely a belső hallócsontot mozgásában korlátozta.

Wikipedia

HONNÉT SZÁRMAZIK AZ ELNEVEZÉS?

1872-ben Anton von Tröltsch megalkotta az „otosclerosis” kifejezést, utalva a betegség végső, inaktív állapotára.

Wikipedia

RÉSZLETES SZÖVETTANI LEÍRÁS POLITZER ÁDÁM NEVÉHEZ FŰZŐDIK

1894-ben Politzer Ádám részletesen leírta az otosclerotikus temporális csont szövettani jellegzetességeit. Emellett felfedezte azt is, hogy az otosclerosis az otikus kapszulának a primer betegsége és nem krónikus középfülgyulladás következménye. 1912-ben Siebenmann a kór elnevezésére aktív fázisa miatt a találó „otospongiosis” terminust javasolta.

Wikipedia

Diagnosztikus jellemzők

Az otosclerosis általánosságban romló hallásról panaszkodó fiatal felnőttek (30-40 év) betegsége, akiknél operációs mikroszkópos fülvizsgálat során ép dobhártyát és légtartó dobüreget találunk. Anamnézisükben általában évek óta fennálló, progresszíven romló egy- vagy kétoldali (70-80%-ban) hallásromlás szerepel. Nő betegek gyakorta írják le a halláscsökkenést lépcsőzetes jellegűnek, ahol a hallásveszteség leginkább hormonális változáshoz köthető (terhesség, laktáció, fogamzásgátló szedés, menopauza). A fizikális és eszközös kivizsgálás alkalmával a hallócsontláncolati fixáció tényét állapíthatjuk meg, melyek túlnyomó többsége stapes ankylosis. Otomikroszkópos vizsgálat során az esetek mintegy 10%-ában áttűnik a dobhártyán a promontoriumot érintő aktív otosclerotikus góc nyálkahártyájának fokozott vazodilatációja, mely a hátsó-alsó negyedben rózsaszínes foltként jelenik meg (Schwartze vagy flamingó-tünet). A dobhártya folyamatos, szintben álló és transzparens. Féloldali stapediális otosclerosis esetén a Weber-teszt az érintett fülbe lateralizál. A Rinne-teszt a halláscsökkenés mértékétől függően lehet pozitív vagy negatív, azonban a Gellé-teszt stapes fixáció esetén mindig változatlan. Fül-orr-gégészeti szakmai irányelvek szerint az 1024 Hz-es (C3) hangvilla Rinne negativitása alapján (kb. 25 dB-es vezetéses halláscsökkenés) állítjuk fel a műtéti indikációt. 

Hallászavar kivizsgálása esetén az audiológiai vizsgálatokat kötelező elvégezni. Általánosságban a tisztahang küszöb audiometriás vizsgálat dominánsan mély frekvenciákra terjedő vezetéses halláscsökkenést mutat. A betegség tipikus audiológiai jele 2 kHz-en a csontvezetéses küszöb 25 dB-es emelkedése, melyet „Carhart-csipke”-ként tart számon az irodalom. Ezen abnormális jelenséget mai tudásunk szerint a középfül megváltozott rezonanciája okozza, aminek maximuma 2 kHz közelébe esik. További bámulatos fenomén a Carhart-csipke eltűnése stapes műtét után, ekkor ugyanis a stapes fixáció megszűnésével a középfül visszanyeri eredeti rezonátor funkcióját, így egyedülálló módon „eltűnik” a már korábban kialakult ideginek tűnt halláscsökkenés. Említést érdemel még az „overclosure”, azaz magyarul „túlzárás” jelensége, mely során a kevert típusú halláscsökkenésben szenvedő páciens csontvezetéses hallásküszöbe stapes műtét után a kiindulási értékhez képest javulást mutat.

Genetika

Otosclerosisban szenvedő betegek családi halmozódása már régóta elfogatottnak számít. A betegség genetikai determinációjának legimpozánsabb bizonyítékát klinikai otosclerosisos monozigóta ikrek szolgáltatják, akiknél a konkordancia szinte minden esetben megfigyelhető. Számos öröklődési módot indítványoztak már, azonban manapság az otosclerosist egyetemesen autoszómális dominánsan öröklődő betegségnek tartják 40-45%-os inkomplett penetranciával. Az inkomplett penetrancia jelensége a betegek egy részénél a betegség-asszociált genotípus mellett nem manifesztálódó jelleget jelenti. Az esetek nagyjából felében a betegség előfordulása sporadikus módon, azaz pozitív családi anamnézis nélkül jelentkezik.

Több stratégia létezik a különféle betegségek genetikai hátterének felderítésére. A kapcsoltsági tanulmányok a betegséget okozó gén azonosítása érdekében hatalmas, több generációs családokat tesznek górcső alá és analizálják azok genetikai állományát. Ezzel szemben az asszociáción alapuló tanulmányok egy heterogén populációban keresik a kapcsolatot bizonyos gének és a kiszemelt betegség között.

Kapcsoltsági tanulmányok

Kapcsoltsági tanulmányokat használnak a betegségek Mendeli szegregációért felelős genetikai faktorainak azonosításához. Hatalmas otosclerosisos családok esetén néhány száz vagy néhány ezer genetikai markert analizálnak, hogy meghatározhassák, melyik kromoszóma régióban található a betegség kialakulásáért felelős gén. Ezután a felfedezett kromoszóma régión belül hosszantartó és aprólékos munkával azonosítják a betegségért felelős gént. 

Napjainkig, a genetikai kapcsoltsági tanulmányok összesen tíz különböző otosclerosissal összefüggésben álló lókusz (OTSC1-10) létezését demonstrálták. Annak ellenére, hogy ezeket a lókuszokat feltérképezték, sem kiváltó gént, sem fehérje terméket nem sikerült idáig identifikálni. Ugyanakkor képtelenek voltak összefüggést kimutatni kapcsoltsági tanulmányok segítségével az otosclerosis és az AB0, MN, Rh vércsoportok és a különféle haptoglobin genotípusok között. Elképzelésünk szerint a BMP-k a lítikus folyamat utáni regenerációban játszanak nélkülözhetetlen szerepet.

Asszociáción alapuló tanulmányok

HLA rendszer

Asszociáción alapuló tanulmányok segítségével az otosclerosis és az MHC I (major histocompatibility complex) molekula között is felmerült a kapcsolat, ahogy számos autoimmunnak tartott betegség esetében is. Noha az MHC I antigének egyik osztályának sem tudták emelkedett prevalenciáját kimutatni, a HLAB40 előfordulási gyakorisága szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult otosclerosisos betegekben, mint egészséges donorokban. A HLA rendszer fehérje antigéneket prezentál a T-sejteknek, így kimagaslóan fontos szerepet játszik az immunrendszer működésében.

Kollagén hypotézis

Az otosclerosis kollagén-hipotézise szerint az I-es típusú kollagén A1 és A2 alléljeinek (COL1A1 és COL1A2) promóter régiójában bekövetkező mutációk vagy SNP-k („single nucleotide polymorphism”) állhatnak a betegség hátterében. A kollagén molekula egy evolúcionálisan meglehetősen változatlan, fibrillum-képző molekula, mely két α-1 és egy α-2 láncból álló „hármashélixet” alkot. Elsőként McKenna és mtsai találtak összefüggést klinikai otosclerosisos páciensek és a COL1A1 mutációi között, melyből feltételezésük szerint az otosclerosis esetleg oszteogenezis imperfecta vagy oszteoporózis lokalizált manifesztációja lenne. A későbbiek során ugyanez a kutatócsoport ugyancsak klinikai otosclerosisban szenvedő betegek bőréből származó fibroblaszt sejtkultúrákon tanulmányozta a COL1A1 mRNS expresszió mértékét. Az oszteogenezis imperfektával ellentétben, az alanyok igen kis hányadában detektáltak alacsonyabb allél expressziót. Más vizsgálatokban a COL1A1 allél első intronjának Sp1 része hasonlóságot mutatott az oszteoporózisban találtakhoz. Az eddigiekkel szöges ellentétben Rodriguez és mtsai nem tudták megerősíteni a COL1A1 és COL1A2 szerepét az otosclerosis etiopatogenezisében. Végül Chen és mtsai azonosítottak protektív és hajlamosító COL1A1 gén haplotípusokat, amelyek kaukázusi fehér populációban szignifikáns módon összefüggést mutattak az otosclerosissal. Kutatócsoportunk szövettanilag igazolt otosclerotikus stapes talpakat vizsgálva megállapította, hogy nem jelenik meg a kontrolltól eltérő I-es típusú kollagén α-1 és α-2 lánc expresszió, emellett ugyancsak nem található patológiás COL1A1 és COL1A2 variáns RT-PCR-rel. Véleményünk szerint az I-es típusú kollagén nem felelős az otosclerosis kialakulásáért.

Citokin teória

A TGF-β1 egy univerzálisan elterjedt citokin, amely szerepet játszik különböző gyulladásos betegségekben és esetlegesen az otosclerosis patogenezisében is. Nagy beteganyagot felölelő belga, holland és francia populációk analízise alapján a TGF-β1 gén T263I SNP-je statisztikailag szignifikáns összefüggésben áll az otosclerosissal. Az újonnan ismertetett variáns a 263. aminosavban különbözik a TGF-β1 fehérjétől. Thys és mtsai eredményei szerint a TGF-β1 I263 variánsa biológiailag aktívabb a T263 allélnél, és eme variáns protektív természetű az otosclerosis manifesztációjával szemben. Elképzelhető, hogy gátolja az oszteoklasztokat és megakadályozza a betegség korai fázisában jellemző csontreszorpciót. Nemzetközi összefogásban, kutatócsoportunk elsőként párosított asszociációs tanulmányhoz szövettanilag megerősített stapes talpakat, melyek alapján a vizsgált SNP-kből úgy tűnik, hogy a TGF-β1 mutációja (rs1800472 vagy T263I) szerepet játszik az otosclerosis etiopatogenezisében.

Embrionális porc reaktiválódás teória

Az „embrionális porc reaktiválódásának” hipotézise szerint az emelkedett BMP aktivitás szintén szerepet játszhat az otosclerosis patogenezisében. A TGF-β szupercsaládba tartozó BMP-k növekedési faktorok, melyek részt vesznek az enkondrális csontosodásban, az új csontfelépítésben és helyreállító mechanizmusokban. Lehnerdt és mtsai otosclerotikus stapes talpakban immunhisztokémiai vizsgálatokkal szignifikánsan magasabb BMP 2, 4 és 7 expressziót detektáltak. Továbbá azt is megfigyelték, hogy az elöbbiekben említett BMP-k hatása a BMPR-1B-n és BMPR-2-n keresztül közvetítődik. A későbbiek során Schrauwen és mtsai nem meglepő módon szignifikáns összefüggést találtak klinikai otosclerosis és BMP 2 és 4 expresszió között. Két otosclerosis-asszociált SNP-ről számoltak be a BMP 2 és 4 génjeiben, melyből a BMP izoformák lehetséges kockázatnövelő szerepére hívták fel a figyelmet. Az első nem-kódoló SNP rs3178250 (BMP2) a 3’ nem-kódoló régióban helyezkedik el, míg a második rs17563 (BMP4) aminosav cseréhez vezet a BMP4-ben, mely szorosan korrelál az otosclerosis előfordulásával. Racionális módon érthető, hogy a csontképződésnek a BMP-k és a TGF-β is kulcs regulátorai, ráadásul a BMP és a TGF-β útvonalakban számos összefonódás figyelhető meg, melyek néhol ellentétes kölcsönhatásokat eredményeznek a két fehérje csoport között. Kutatócsoportunknak ugyancsak szövettanilag megerősített otosclerotikus stapes talpakból az irodalmi adatokkal megegyezően sikerült detektálnunk immunfluoreszcens vizsgálattal BMP 2, 4 és 7-et, ezenfelül elsőként számoltunk be a BMP 5 fokozott expressziójáról otosclerosisos stapes taplakban. Elképzelésünk szerint a BMP-k a lítikus folyamat utáni regenerációban játszanak nélkülözhetetlen szerepet.

Reelin teória

A RELN gén és annak polimorfizmusai is szóba kerültek az otosclerosis genetikai hátterével kapcsolatban. A RELN gén egyetlen extrém nagyméretű extracelluláris mátrixfehérjét kódol, melyet reelin-ként aposztrofálnak. A reelin egy speciális „decoy” receptor, mely szinte kizárólag neuronális elemekben fordul elő és az emberi agy fejlődésesorán sok más egyéb mediátorokkal együtt szabályozza az idegsejtek migrációját és a szinapszisképződést. Van Camp hívta fel először a figyelmet a RELN SNP-inek lehetséges szerepére az otosclerosis etiológiájában, majd Schrauwen és mtsai teljes genomot lefedő asszociációs tanulmányt végeztek, amelyben 550000 SNP-t vizsgáltak a klinikai otosclerosissal összefüggésben. Eredményeik alapján két otosclerosissal szorosan asszociált SNP-ről számoltak be, majd érdekes módon igazolták a RELN mRNS jelenlétét és a reelin fehérje expressziót a belsőfülben és az egészséges emberi stapes talpban is. Ezt követően több szerző klinikailag otosclerotikus beteganyagot vizsgálva összefüggést mutatott ki az otosclerosis és a RELN SNP-k allélheterogenitása között. Kutatócsoportunk szövettanilag igazolt stapes talpak analízise során RELN-specifikus mRNS-t nem tudott RT-PCR-rel kimutatni, azonban immunfluoreszcens próbával minimális reelin fehérje expressziót detektáltunk. Meglátásunk szerint a reelin fehérje embrionális fejlődésben játszott szinapszis képző szerepe miatt lehet jelen a neuronális elemekkel körülvett otikus kapszulában, azonban aktív mRNS átírás nem történik.

Környezeti tényezők

Vírus teória

Az utóbbi évtizedekben komoly figyelem fordult az otosclerosis virális eredete felé, miszerint különböző vírusok (kanyaró, mumpsz, rubeola, herpesz szimplex vírus 1) szerepet játszhatnak a betegség patogenezisében. Manapság egyre inkább úgy tűnik, hogy az otosclerosis egy perzisztáló kanyaróvírus fertőzés következménye. A kanyaróvírus egy Paramyxovírus családba tartozó RNS vírus, melynek örökítőanyaga negatív egyszálú RNS. Neuraminidáza nincs, azonban tartalmaz a scyntitium képzésben résztvevő fúziós fehérjét,valamint haemagglutinit és haemolizint. Nukleoprotein és mátrix protein szükséges a virális RNS stabilizációjához és replikációjához. 1986-ban McKenna és mtsai elektronmikroszkóppal analizáltak otosclerotikus szövetmintákat, mely során Paramyxovírus nukleokapszidra emlékeztető pleomorf filamentózus struktúrákat azonosítottak oszteoblaszt sejtekben. Egy évvel később aktív otosclerotikus gócban nagy koncentrációban figyeltek meg IgG antitesteket, szemben a normális csontot tartalmazó stapes mintákkal, ahol az IgG antitestek és vírus antigének hiányoztak. Érdekes módon alacsonyabb kanyaróvírus-ellenes IgG szinteket észleltek az otosclerotikus betegek szérumában, mint az egészséges kontrollokban. Jelen megfigyelés előnyös lehet a preoperatív diagnózis felállításában. Egy évtizeddel később kutatócsoportunk figyelemre méltó mennyiségű otosclerotikus stapes talp segítségével igazolta kanyaróvírus egyértelmű jelenlétét és azonosította CD46 (kanyaróvírus humán sejteken előforduló receptora), CD51/61 (oszteoklaszt funkcionális antigén), TNF-α és osteoprotegerin jelenlétét. Egy nemrég megjelent közlemény a kanyaróvírus és az otosclerosis között direkt ok-okozati összefüggést elemezte, miszerint az kanyaróvírussal szemben vakcinált populációban alacsonyabb az otosclerosis incidenciája, mint a nem átoltott populációban. Korábban már említésre került, hogy a CD46 molekula a kanyaróvírus humán celluláris receptora, amelyet membrán kofaktor proteinnek (MCP) is neveznek. A CD46 kofaktor aktivitása során a C3b és C4b komplement komponensek inaktiválásával védi a gazdaszervezetet a komplement rendszer okozta károsodásoktól. A CD46 mRNS egyetlen génről íródik át, mely poszt-transzlációs módosuláson megy át alternatív splicing (mRNS poszt-transzlációs módosulása, melynek lényege, hogy egy adott génről átíródott mRNS számos fehérjét kódolhat, melyek keletkezése akár egy időben is történhet) során. Utóbbi jelenség megdöntötte az „egy gén egy fehérje” hipotézist. A CD46 az összes humán sejtfelszínén manifesztálódó I. típusú transzmembrán glikoprotein, melynek eddig összesen tizennégy alternatív splicing variánsa ismert. Kutatócsoportunk korábbi kísérletei során szignifikánsan emelkedett CD46 expressziót detektált immunfluoreszcens vizsgálattal otosclerotikus stapes talpakban. Ráadásul négy új CD46 alternatív splicing variánst sikerült kimutatnunk otosclerosisos stapes talpakból, melyeket os1, os2, os3 és os4-nek neveztünk. Az egyes variánsok izoformáit fehérje-szinten is sikerült azonosítanunk. Jelen izoformák rövidebb vagy hiányzó transzmembrán domain-nel rendelkeznek és egy egészen ritka citoplazmatikus farokkal, amelyhez megváltozott jelátvitel társul. Emellett a kanyaróvírus kötő képességük változatlan. Következésképpen az otosclerosis specifikus CD46 izoformák és azok megváltozott funkciói szolgálhatnak magyarázatul az otosclerosis organotropizmusára, a virus-asszociált etiológiára és  az autoimmun-gyulladásos patogenezisre.

Kezelés

Műtéti hallás-rehabilitáció

Ez a megoldás nyújtja az élettani állapothoz legközelebb álló eredményt.

Eszközös hallás-rehablitáció

A műtéti kockázat teljes kiküszöbölését jelenti, de viselési nehézséget, terhet és ritkán új betegségek (pl.: hallójárat gyulladás, fülfolyás, stb) esetleges kockázatát jelentheti.

Gyógyszeres kezelés

További kutatások szükségesek.

Életmód tanácsok

Egyénre szabott életviteli és orvosi tanácsok indokoltak a holisztikus medicinában megszokott módon.

Műtéti hallásrehabilitáció

Általános elvek

Az otosclerosis jelen tudásunk szerint progresszív, nehezen befolyásolható betegség. Az orvostudomány számára javítási lehetőséget jelenleg csak az egy bizonyos mértéket meghaladó (általában 20-25 dB-nél nagyobb) láncolati hangvezetési zavar jelent. A műtéti rehabilitációval vagy eltávolítjuk a stapes talpat vagy egy nyílást készítünk a talpon, amelybe egy protézist helyezünk, ami a későbbekben átadja a belsőfülnek a hangrezgéseket. Így nem a betegséget gyógyítjuk meg vele, hanem a betegség által okozott tünetet küszöböljük ki a betegek aktív éveiben. A műtéti rehabilitáció a legtöbb betegnél akár az ép hallást is megközelíti, ez a "jó" hallás azonban csak addig tart, ameddig a cochlea falában megjelenő gócok elkezdik lerontani a hallás idegi struktúráit.

Stapedectomia, stapedotomia – Műtéti tájékoztató

Rövid összefoglaló az esélyekről és a kockázatokról, a lényeges tudnivalókról 

A hallókészülékkel való összevetés kivonatos elemeit másik fejezetekben (műtéti és eszközös hallásrehabilitáció) találja.  

Műtéti rehabilitáció Eszközös rehabilitáció

A beavatkozással mintegy 90-95% körüli eséllyel tudunk javítani a légvezetéses hallásküszöbön, 3-4%-ban érdemben keveset változik, 1% a romlás valószínűsége, ezen belül a jelentős romlás 0.3%, főleg a stapes teljes eltávolításával járó pótlások esetén. Meg kell említeni, hogy ezek az esetek a hallóidegfunkció gyengülését jelentik elsősorban. A „romlás” összetett probléma is lehet, azaz nemcsak a hallásküszöb gyengülését, hanem a fülzúgás megjelenését vagy erősödését, esetleg tartós szédülést is jelenthet. Kimutatott az is, hogy ezen esetek akkor gyakoribbak, ha az idegi funkció már szociális küszöb körüli vagy gyengébb. Átmeneti szédülés a műtét után órákig-napokig mindig lehet, ezért előírás a 2 órás szigorú ágynyugalom a műtét után. Az ízérző ideg vongálódása miatt átmeneti nyelvszél érzészavar, az ízek megváltozása esetleg eltűnése lehetséges, maradandó károsodás akkor léphet fel, ha az ideg elszakad. Ez 5%-s eséllyel fordul elő, a vongálás gyakori. Arcideg működési zavar nagyon ritka. A pistontechnikánál az arányok ennél is kedvezőbbek.

otosclerosis

Kengyeltalp fixáció

A piros kör mutatja az otosclerosisos góc helyzetét, ahogy fixálja a kengyel talp mozgását. 

Reális gyakoriságú, enyhe fokú általános műtéti kísérő tünetek és kockázatok
  • Műtét utáni fájdalom a sebvonalban a fül területén /<10-60% 

  • Sebfertőződés esetén sebszétválás, tályogképződés ismételt beavatkozást tehet szükségessé antibiotikus kezelés mellett. /<1%
A rendkívül ritka (elvi jelentőségű) általános műtéti kísérő tünetek és kockázatok taglalása nem célunk.
Műtéti tájékoztató a belegyező nyilatkozathoz

7.
Specifikus műtéti kockázat

Eszközös hallásrehablitáció

Magyarországon viszonylag kevés beteg választja helyből a hallókészülék ellátást. Azonban, ha a páciens elutasítja a műtéti rehabilitációt, vagy műtéti kontranidikáció áll fenn (súlyos általános betegség, 30 dB-nél nagyobb sensorineurális károsodás, ellenoldali süket fül, jelentős diszkriminációs veszteség és csökkent cochleáris rezerv, szédülés, –az idős kor egyre kevésbé jelent akadályt–), akkor csak ez a hallásrehabilitációs forma érhető el. Olyan eshetőség is előfordulhat, hogy igazán jó hallást és beszédértést csak műtéti hallásjavítás után folyamatosan viselt hallókészülékkel lehet elérni. A hallókészülék nemcsak egyszeri anyagi terhet jelent a betegnek, hanem a hozzá tartozó elemek folyamatos beszerzése miatt állandó terhet ró a családi kasszára.

Gyógyszeres
kezelés

Jelen tudásunk szerint az otosclerosisnak nem létezik gyógyszeres terápiája, mivel egyik hatóanyag sem képes a már fixálódott stapes talpat mobilizálni vagy a már meglévő szenzorineurális halláscsökkenést eliminálni. Így a gyógyszeres terápia pusztán elvi lehetőségként merül fel. Napjainkban evidence-based adat farmakoterápiára nincs. 

1.
Csontanyagcserére ható szerek

Nátrium-fluorid (NaF)

A csontanyagcserére ható szerek közül a legterjedelmesebb irodalmi háttérrel mindmáig a nátrium-fluorid (NaF) rendelkezik. A különböző fluorid derivátumok a kóros csontremodelláció potens antagonistái, hatékonyan csökkentik az oszteoklaszt aktivációt és a következményes oszteolízist. Vartiainen és mtsai tudósítottak arról, hogy a fluoridokban gazdag ivóvizet fogyasztó otosclerotikus betegek lég- és csontvezetéses hallásküszöbe szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint a csak fluoridszegény csapvízhez hozzáférőké. Évekkel később ugyanez a kutatócsoport közölte az ivóvíz fluorid tartalmának függetlenségét az otosclerosistól és az alacsony (1-3 mg) dózisú fluoridpótlás hatástalanságát. Bretlau és mtsai otosclerotikus betegek NaF terápiájának hatékonyságát értékelték ki prospektív, kettősvak, placebo-kontrollált klinikai tanulmányban. Eredményeik alapján a placebo csoport hallása szignifikánsan többet romlott, mint a napi 40 mg fluoriddal aktívan kezelteké. Az ellentmondásos adatok ellenére úgy tűnik, hogy a nagy dózisú (40-60 mg/nap) NaF terápia hatékony a betegség aktív stádiumában, azonban az igen komoly mellékhatások (máj-, vese-, szívelégtelenség) tükrében nem terjedt el a klinikai gyakorlatban.

Biszfoszfonátok 

A biszfoszfonátok a csontlebontás során szelektíven képesek gátolni az oszteoklaszt aktivitást és a következményes csontreszorpciót. Némely szerző a biszfoszfonátokat antioszteolítikus tulajdonságuk miatt a NaF terápia alternatívájaként javasolja fluorid intolerancia esetén. Egy prospektív, kettős-vak tanulmány született az otosclerotikus progresszív halláscsökkenés Etidronát kezelésének kiértékelése céljából, mely szerint a hallás stabilizálódását és a légvezetéses hallásküszöb egyértelmű javulását észlelték. A súlyos biszfoszfonát asszociált mellékhatások szerencsére elképesztően ritkák, azonban nem lehet megfeledkezni a mandibula oszteonekrózisáról, a vese toxicitásról, a nyelőcső malignoma kialakulásáról és az akut idegi hallásvesztésről sem.

Bioflavonoidok

A bioflavonoidokat, ahogy a NaF-ot és a biszfoszfonátokat, az oszteoporózis kezelésének egyik ígéretes gyógyszereként tartották számon. Az Ipriflavone in vitro csökkenti a csontreszorpciót és növeli a kollagén szintézist egészséges és otosclerotikus csontkultúrákban, ezáltal elősegíti a lítikus üregek organikus mátrix-szal való kitöltődését. Sziklai és mtsai egy kis elemszámú kettős-vak kísérletet bonyolítottak le, melynek 16 szubjektív tinnitusban szenvedő otosclerosisos beteg volt a főszereplője. Az alanyokat napi 4x200 mg Ipriflavone-nal vagy placeboval kezelték három hónapig és három hónapig stapedectomia után. A teljes hat hónapos kúra után, az Ipriflavone-nal kezelt csoport minden tagjának egyértelműen csökkent a fülzúgása, míg a placebot szedők körében csupán a résztvevők fele tapasztalt hasonlót. Általánosságban elmondható, hogy az Ipriflavone kellőképpen biztonságos és jól tolerálható, azonban Magyarországon már nem forgalmazzák.
Brookes és mtsai 47 klinikailag otosclerosisban szenvedő beteg D-vitamin szérum szintjét vizsgálta. Az alanyok 21,7%-ában a vérplazma 25-hidroxi-D3-vitamin szintje abnormálisan alacsony értéket mutatott, valamint a betegek 33%-ánál találtak fokozott alkalikus-foszfatáz aktivitást. A rendellenesen alacsony D-vitamin szinttel rendelkező betegek aktív D-vitamin és kálcium pótlásának hatására három betegnél szignifikáns hallásjavulást tapasztaltak.

A-vitamin

Az A-vitamin is befolyásolja a csontanyagcserét, mivelhogy az A-hypervitaminosis feltehetőleg oszteoklaszt-mediált módon elvékonyítja a csöves csontokat és fokozza azok fragilitását. Jelenleg még csak szövettenyészeteken végzett kutatások eredményei elérhetőek, azonban ezek is igen ellentmondásosak.


Kalcitonin

A rekombináns humán kalcitonin szerepe is felmerült már az otosclerosis terápiájában, jelentős oszteoblaszt növekedést serkentő és oszteoklaszt-dependens csontreszorpciót gátló hatása miatt. Azonban mindmáig csak két közlemény hozzáférhető az irodalomban, az egyikben egy agresszív otosclerosisban szenvedő beteg lazac kalcitonin terápiában részesült. A szerzők hallásjavulásról és fülzúgásos panaszainak csökkenéséről számoltak be. Hat évvel később ugyanez a szerző 23 otosclerosisos beteget kezelt intranazális kalcitoninnal, melyre az alanyok 19,4%-a 10 dB-nél jelentősebb hallásjavulásról és 25%-a a tinnitus megszűnéséről számolt be.

2.
Gyulladáscsökkentő anyagok

Az otosclerosis korai (aktív) fázisa gyaníthatóan kanyaróvírus fertőzés által kiváltott oszteolítikus gyulladás, ugyanakkor az otikus kapszula ellen létrejövő autoimmun reakciónak is lehet létjogosultsága a betegség patogenezisében. Ezen folyamatok alapján a gyulladásgátló terápiának nem csak elvi lehetősége merül fel otosclerosis kezelésében.A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) a ciklooxigenáz enzim gátlása révén beavatkoznak a prosztaglandinok (PG) anyagcseréjébe, ezzel befolyásolni képesek a csontreszorpciót és a csontfelépítést. Az NSAID-ok tesztelését egy II-es típusú kollagénindukált patkány otosclerosis-modellen végezték el. Az Indomethacin, még a kalcitoninnál is jobban gátolta az oszteoklasztok számának emelkedését és a csontreszorpciót. A kortikoszteroidok eredményesen csökkentik a proinflammatorikus mediátorok, citokinek és növekedési faktorok felszabadulását, ezáltal csillapodó gyulladáshoz vezetnek. A parenterális vagy per os alkalmazott szteroid terápia szisztémás nemkívánatos mellékhatásai miatt az intratympanális felhasználás tűnik hosszabb távon kivitelezhetőnek. Egy tanulmány szerint öt alkalommal megismételt, 4 mg/ml-es intratympanális dexamethason injekció nem idézett elő változást a külső szőrsejtek funkciójában, melyet otoakusztikus emisszió segítségével monitoroztak, azonban otosclerotikus betegeken ilyen jellegű kísérlet nem történt.
Az irodalomban senki sem számolt be különféle immunszuppresszív hatóanyagok használatáról, így a Methotrexat-ról, a Leflunomid-ről, az Azathioprin-ről és a Cyclophosphamid-ról jelenleg nincs elérhető adat. Ezidáig pusztán a Cyclosporin-A használata merült fel elvi síkon.

3. 
Célzott (biológiai) terápiás hatóanyagok

A csontreszorpció legerősebb inhibítora az OPG, mely közvetlenül gátolja az oszteoklasztogenezist, és közvetve akadályozza a TNF-a mediált RANK-RANKL kölcsönhatást. A rekombináns humán OPG kísérletek állatokon már megindultak, azonban az emberi felhasználás még várat magára. A csontforgalom egyik legfőbb szabályzója a RANKL- és a DKK1-függő útvonalon keresztül ható TNF-a, melyről nemrégiben bebizonyosodott, hogy otosclerosisban bőségesen termelődik. Az otikus kapszulában lévő lokális TNF-a túlprodukció válthatja ki a gyulladásos reakciót és a fokális csontreszorpciót. Elméletileg lokálisan vagy szisztémásan adagolt TNF-a inhibítorokkal konzervatív módon lehetne kezelni az otosclerosist és az általa kiváltott szenzorineurális halláscsökkenést. Ezidáig csak egy olyan kísérleti jellegű tanulmány jelent meg, mely intratympanális Infliximab kezelésben részesített „autoimmun belsőfül betegség” (AIED) miatt szenzorineurális halláscsökkenésben szenvedő pácienseket. Infliximab hatására négyből három esetben a tisztahang küszöbaudiometrián a beszédfrekvenciák átlaga 22,6 dB-lel javult, mely igen jelentős hallásnyereségnek számít. Ezen tanulmányban kilencből hét beteg előnyösen reagált az Infliximab kezelésre és relapszusaik száma is nagymértékben redukálódott. A TNF-a-n, B-sejteken és az OPG-n kívül a cathepsinek, RANKL, Wnt-β-catenin, sclerostin és DKK1 is a gyógyszeres terápia lehetséges célpontjává válhat a fent leírtak szerint. Az anti-RANKL antitestet a Denosumab-ot jóváhagyták a posztmenopauzális oszteoporozis kezelésében. A cathepsin K-gátló Odanacatib-bel is klinikai vizsgálatok folynak.

Életmód tanácsok

Hormonális terhelés

  • A betegség progresszióját hormonális hatások is befolyásolják. Terhesség alatt általában romlik a hallás, ezért a nemkívánt terhesség bekövetkezése jelentős kockázat lehet, a sokadik terhesség vállalása is esetleg meggondolandó. Ezek mind a beteggel történő részletes személyes konzultáción alapuló személyes döntések.

  • Nem tanácsos orális kontraceptívumok szedése sem; a védekezés más módját javasoljuk választani.

  • Olyan betegségek, amelyek hormon kezeléssel járnak, szintén figyelembe veendők pl.: meddőség gyógyszeres kezelése, stb.

Gépjárművezetés

  • A műtét utáni első három hétben a gépjárművezetés tilos és 

  •  magasban illetve veszélyes munkahelyeken végzett munkavégzés is. (Ilyenkor kellő óvatosság ajánlott!) 

  • Nagyon ritka esetben a műtét után tartósan bizonytalanság-érzés, egyensúlyzavar maradhat vissza. 

  • Az alkalmasság elbírálása, korlátozások megszabása — gondos otoneurológiai vizsgálat alapján — egyedileg történhet.

Post operatív teendők

  • A közvetlen műtét utáni periódusban a betegnek kerülnie kell az emelést, erőlködést, az erős orrfújást, az orr-garatüregben a nyomás emelkedését.

  • Pl. tüsszenteni csak nyitott szájjal szabad.

  • Víztől óvnia kell a fülét, amíg a gyógyulás nem következik be.

  • 6-8 hétig bizonytalanság-érzéssel, egyensúlyzavarokkal lehet számolni, ezért a közlekedésben kellő óvatosság ajánlott, 3 hétig autóvezetés tilos!

  • 6 hétig nem javasoljuk a repülést és a metro használatát.

  • Az operált fül egész további életében érzékenyebbé válik a zajra, ezt a további életmód kialakításánál figyelembe kell venni.

  • A műtét utáni első 2 évben ½ évente, utána évente kontroll javasolt

Prof. Dr. Ribári Ottó

Magyarországon az otosclerosissal kapcsolatos kutatásokban elsőként említést kell tenni Ribári Ottó  professzor úttörő jelentőségéről, akinek a nevéhez fűződik a műtéti megoldás elterjesztése és foglalkozott a gyógyszeres kezelés kutatásával is.

Prof. dr. Sziklai István

Az egyik legjelentősebb nemzetközi kutatócsoport 1997-től 2013-ig működött hazánkban, a Debreceni Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikáján, Prof. dr. Sziklai István egyetemi tanár úr vezetése alatt. Tagjai: dr Karosi Tamás, dr Csomor Péter. 

Fül-orr-gége Magánrendelés

Betegfogadás a fül-orr-gégészeti járóbetegrendelésre:

2120 Dunakeszi, Madách u. 10.

Betegfogadás: 
Hétfőtől – péntekig
17.00-18.00

Rendelnek:
Hétfő, csütörtök: 
dr. Liktor Balázs PhD, főorvos 
+36 20 358 3955
Kedd, péntek:
dr. Liktor Bálint, főorvos
+36 70 229 7559
Szerda:
id. dr. Liktor Bálint, vez.főorvos
+36 30 600 1616

Kizárólag telefonos bejelentkezéssel!

Térkép a rendelőhöz

Waberer medical center

Fül-orr-gégészeti 
Magánrendelés

Fül-orr-gégészeti 
járó- és fekvőbeteg ellátás

1123 Budapest, Alkotás út 55-61. 

Hillside Office
Rendelési idő:
Kedd
7.00-8.30 id. dr. Liktor Bálint
Szerda
13.40-15.00 id. dr. Liktor Bálint

Kizárólag bejelentkezéssel!

Bejelentkezés: 
+36 (1) 323 7000

Térkép a rendelőhöz

Audiológiai magánrendelés

Átmenetileg szünetel!

Látogatók száma