A középfül a dobhártya (membrana tympani) mögött elhelyezkedő, levegővel telített üreg a temporális csontban. A középfül természetes nyomásszintjét a fülkürt (Eustach kürt) biztosítja, amely az orrgarattal (epipharynx) köti össze a középfület. Az ábrán a kékes árnyalattal jelzett tér a hártyás labyrinthot jelzi, ami a belsőfül része. 

 

kozepful2a

 

A középfül üregében található a három hallócsont: ezek a kalapács (malleus), az üllő (incus) és a kengyel (stapes). A hallócsontok különböző telepből fejlődnek, ami a változatos fejlődési zavarok magyarázata lehet. A dobhártyára érkező hangnyomás (rezgés hullám) egy erősítő mechanizmuson át kerül a belsőfül folyadékterére, ami a dobhártya és a kengyel talp felületének arányából adódik. Van egy másik, ennél gyengébb erősító mechanizmus is, a hallócsont-láncolat úgynevezett "emelő" mechanizmusa. Ennek lényege, hogy a kalapács markolata hosszabb az üllő hosszú száránál.

Két kis izmocska is csatlakozik a csontokhoz, a m. stapedius és a m. tensor tympani, amelyeknek elsősorban a hirtelen bekövetkező erős hangokkal szembei védekező reflexekben van szerepe. Ezen izmocskák a rendszer megfeszítésével akadályozzák (tompítják) a középfülön keresztülhaladó hangok bejutását a belső fülbe, így védve azt az akut zajártalomtól. A középfüli izmok működését és az akusztikus reflexet például impedancia audiometriával ellenőrizhetjük.